Megérkeztem.

A várost első blikkre egy szóval tudom jellemezni: monumentális. Minden iszonyatosan nagy. Az utcák, a metró, a távolságok. minden. Az egyetlen dolog, ami méretben a magyar átlag alatt van az a lakás, ahol vendégül látnak. egy szoba és egy icipici konyha és fürdőszoba alkotja mindösszesen. Így valahogy még jobban értékelem azt, hogy ezek az emberek szimpla jófejségből vendégül látnak. Komolyan, semmi közük nincs az AIESEC-hez, ahogy ki tudtam venni az orosz AIESECes csaj szavából, kábé valami hirdetést adtak fel, hogy ki akar vendégül látni, és ők jelentkeztek. mármint a nagyobbik lány, Masa, aki kicsi, alacsony, mosolygós pszichológus hallgató. Faradt vagyok nagyon.

De azt még mindenképpen le szeretném írni, hogy bár a szervezésben nem igazán jók az oroszok (lásd pl. jöjjek minél hamarabb, pedig egy hétig még nem is lesz munkám! ), de úgy vártak a reptéren, hogy nyakbaakasztós péksütemény, képeslap az LC jókívánságaival, Sim kártya , és mondta, hogy menjünk busszal, azonban azt ő fizette.

És még valami csak így gyorsan: a kaja. Hát igen, érdekes. Valami májas izét csinált a néni (bár inkább asszony, hölgy, nem tudom micsoda), ami nem is lett volna rossz, de a köret azt valami furi tarhonya szerű trutymó volt. Hmm. Mindegy meg lehet enni, és ez a lényeg J

Holnap folytatom.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.