Rossz, hogy nem írok már mindennap. Mert amíg tudtam tartani azt, hogy minden lefekvés előtt megírom mi történt aznap, addig tök jól emlékeztem, és minden megmaradt. Viszont ma például foggalmam sincs, hogy mi történt tegnap. Mármint arra emlékszem, hogy ez volt a gyerkőcök utolsó napja, és így igyekeztem őket minden testhelyzetben megörökíteni, illetve minél több időt velük tölteni. De olyan, mintha semmi más nem történt volna. Ami nem igaz, ja, igen, emlékszem, rosszul voltam eléggé. És emiatt rossz kedvem volt egész nap. Ma már jobb. Ó, igen, hála a vodkának. Megittam az első igazi orosz vodkámat. És én még képes lettem volna elfelejteni ezt a történelmi eseményt.

Szóval van egy exkatona itt, aki teljesen odáig meg vissza van Sandrától, akinek viszont van barátja odahaza, és hűséges típus, szóval nem játszik. De a srác nem adja fel. És meghívta estére vodkázni Sandrát a szomszéd szobába. Engem nem, de Sandra közölte, hogy nem megy egyedül, és egy hosszas könyörgés sorozat végére én is a szomszéd szobában kötöttem ki. És amúgy az orosz vodka pont olyan, mint a magyar. Csak más az üvege. Kár érte. És nem isszák 2 decis pohárból, hanem pont úgy, mint ahogy mi, felesként nyomatják. Még egy mítosz mínusz. Viszont, ahogy megittam az első (és utolsó) felest, ahogy ment le, éreztem, hogy mossa le a trutymót a torkomról, és utána valahogy könnyebben lélegeztem. Szóval vodkát mindenkinek, aki beteg!

Ma elég unalmas egy nap volt, mert egyik csapat gyerek ment, másik jött, semmi dolgunk nem volt. Szóval gigahosszú sétát tettünk a környéken. A folyó másik oldalán nagyobbak, szebbek a dácsák, mint itt, sőt találtunk egy olyan puccos, magas kerítéses helyet, ami szószerinti fordításban „szülők háza”. Egy ápolónő állt előtte. Akinek van tippe arról, hogy ez mi lehet, ossza meg velünk.

Amúgy ma már 20 fok körüli, kellemesen napos idő volt, jól esett sétálni. Találtunk egy padot a folyó mentén, és ott feküdtünk vagy egy órát. Csörgedezett a patak, a szél fújt és a mellettünk lévő fenyvesből olyan speciális gyantaillatot hozott, sasok repkedtek az égen, röviden nagyon hangulatos volt. Pont megfelelő környezet volt, hogy újra elővegyem az orosz tankönyvemet, ugyanis az elmúlt héten megtört a lelkesedésem, mert már tudtam annyi dolgot, hogy elkvartyogjak a gyerekekkel, de most újra valahogy újra visszajött. Szóval az igeragozás volt a mai programom. Ennek eredményeként most már olyanokat is tudok mondani, mint pl. tudok focizni/nem tudok focizni, játszani akarok, nem beszélek jól oroszul, beszélsz angolul? stb…

Délután újabb meglepetést tartogatott. A beígért negyven újabb gyerek helyett csak 15 jött. És rájöttünk, hogy 15 gyerekkel semmi értelme nincs maradnunk, mert semmilyen programot nem tudnánk velük csinálni, meg amúgy van elég felnőtt ennyi gyerekre, annak meg nincs értelme, hogy csak ellegyünk. Szóval felhívtuk a projekt OCP-jét (aki nem emlékszik micsoda, keresse vissza, néhány bejegyzéssel előbb, tudom, kezdetben nekem is nehéz volt megjegyeznem, de csak bele kell jönni, aztán megy már, mint a karikacsapás). A legújabb helyzet az, hogy holnap utazunk Pétervárra és remélhetőleg kapunk újabb tábort. Nem merem kijelentő módban írni, mert bár Olga azt mondta, hogy 100%, hogy lesz újabb helyünk, de ismerve az itteni szervezést… Már semmi sem lepne meg, na J

De a legrosszabb, ami történhet, hogy hostelban fogunk aludni egy estét. Kopkopkop.

most megyek pakolni. Pedig már azt hittem, hogy csak a végén kell újra hozzáérnem ehhez a piros monstrumhoz. Szó szerint megnehezíti az életemet.

Fun fact:

- Ma láttam az első kínai embert Oroszországban. Ennek apropójára Sandra megjegyezte, hogy mennyire fura, hogy itt nincsenek négerek. De amúgy jobban körülnézve, elenyészően kicsi itt minden náció előfordulása az oroszon kívül. Mi sem jelzi ezt jobban, mint hogy a turista csomópontokon csak oroszul kiabáló emberkék vannak.

- Siverskaja főterén egy nálam kétszer magasabb vörös sarló és kalapács van felállítva. Meg akartam örökíteni az utókornak, de most már sajnos nem lesz rá lehetőség. Pedig érdekes látvány.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.