Utolsó hét Hol veszítettem el a fonalat. Valahol hétfő környékén, ha jól emlékszem. Igazából azért nem folytattam, mert furcsa volt, hogy ez az utolsó hetem, és minden pillanatot ki akartam használni, amit még itt vagyok. És valahogy úgy éreztem, hogy oké, ezt csinálhatom…

Itt van az ősz, itt van újra, s szép, mint mindig énnekem. Ugye. Az a baj, hogy nem. Mármint igaz, nem igaz. Mert augusztus közepén már ezerrel ősz van ilyen messzi északon. Ami egyrészt nem baj, mert értékelem, hogy nem +35 fokban kell létezni, másrészt viszont az itteni őszt ne…

Ne ítélj elsőre. Ugye, valami ilyesmi a tanulsága annak a mesének, amiben a szörnyek/békák (ízlés szerint választható) a végén átváltoznak a szemtelenül jóképű és még annál is vonzóbban gazdag herceggé. Na az óvoda nem lett azért máról tegnapra egy ENSZ (ha valaki nem…

A negyedik hetem második illetve, az ötödik hetem első fele következik. Minden előtt: azért durva, hogy már egy hónapja itt vagyok. Telik az idő. Másik vonatkozásban is. Pont egy hete volt, hogy az utolsó bejegyzést feltöltöttem. Shame on me. Na. Akkor jöjjön a rövid…

Rossz, hogy nem írok már mindennap. Mert amíg tudtam tartani azt, hogy minden lefekvés előtt megírom mi történt aznap, addig tök jól emlékeztem, és minden megmaradt. Viszont ma például foggalmam sincs, hogy mi történt tegnap. Mármint arra emlékszem, hogy ez volt a gyerkőcök…

A harmadik hetünk úgy kezdődött, hogy hirtelen 10 fokot hűlt a levegő, és így kellemes 15 fok körüli reggelre ébredtünk. És ez így is maradt a nap további részében. És amikor azt írtam, hogy kellemes, úgy értettem, hogy undorítóan hideg volt egész nap, rosszul esett kimenni…

Természetesen ezen a hétvégén se alakult semmi sem terv szerint, de most tetszett az improvizálás. Az első nagy sikerünk az volt, hogy szombat reggel fel tudtunk kelni és így elértük a kilenc órási vonatot. Ami pozitív, mert a tervünk első része teljesült, és ott voltunk…