Utolsó hét

Hol veszítettem el a fonalat. Valahol hétfő környékén, ha jól emlékszem. Igazából azért nem folytattam, mert furcsa volt, hogy ez az utolsó hetem, és minden pillanatot ki akartam használni, amit még itt vagyok. És valahogy úgy éreztem, hogy oké, ezt csinálhatom otthon is.

Szerda este befejeztem a munkát, a hét hátralevő részében Daniéknál voltam és városnéztem, emberekkel találkoztam, stb.

Csütörtök

Erre a napra a fő tervem az volt, hogy ne legyen tervem, csak menjek oda, ahova a lábam visz. Szóval ez olyan városban elveszős, sokat fényképezős, új dolgokat felfedezős dolog nap lett. És bár az elején úgy esett az eső, hogy be kellett húzódnom egy plázába (ahol két idegen hapsi kólával kínált – ami egyrészt tök nemes cselekedet, másrészt KFC-s újratölthetős italuk volt...), de a délután igazán jó idő volt. Még a nap is kisütött. És így tök jó képeket csináltam. Amúgy ez volt az a nap, amikor a levelek lehullottak. Én mondtam nektek, az oroszok nem viccelnek, itt már ősz van.

Péntek

A hét elején megbeszéltük Irinával, hogy találkozni fogunk, és így is lett – aki nem emlékszik, ő adott nekem szállást és sok minden mást is 5 héttel ezelőtt. Tök jó volt, elmentünk Pavloszkba, ami egy romantikus, régi hidakkal, szép kastéllyal teli park nem messze a várostól. Este pedig meghívott magukhoz vacsorázni, ahol végre megismerkedtem a fiával, akinek hála aztán

1. aznap este az utolsó metróval mentem haza, ami elé Dani és a barátja kijöttek, és kaptam egy fejmosást arról, hogy miért gondolom én azt, hogy okos dolog Szentpéterváron sötétben egyedül mászkálni;

2.  

Szombat

este kipipálhattam volna a csere alatt „gyűjts pontokat” részt is. Ha AIESECes lenne a srác. De mivel „csak” egy normális orosz srác, ezért szimplán szép emlékekkel gazdagodtam. (Tudom. Tisztában vagyok vele, hogy ez az utolsó félmondat nagyon bénán hangzik. De tudjátok, egyszer azt olvastam talán az indexen, hogy amit egyszer felteszel a netre, azt onnan utána soha nem fogod tudni teljesen eltüntetni. És mi lesz, ha később az erről az estéről szóló kompromitáló leírásom miatt nem választanak meg az ENSZ főtitkárának. Vagy találkozok a hollywoodi filmsztárral, aki szerelembe esik velem, de aztán elolvassa a blogomat, és összetörik a szíve, és szakít velem. Mi lesz ekkor velem? Szóval akit érdekel, annak bővebben élőben) Amúgy Szása a neve. Ami iszonyatosan láma egy név. Mégis minden 2. orosz férfiember ezzel rohangál. Ami őrület, ha van egy olyan tök szép alapneved, hogy Alexander, miért nem lehet mondjuk Alexnak becézni. Mondjuk nem ez a legrosszabb név. A szintén tök népszerű Ruszlán, vagy Maxim veri őt a listámon.

A nap másik jó eseménye az volt, hogy találkoztam Évával. Ha valaki nagyon nagyon lelkes olvasóm, akkor még emlékezhet rá, az első héten együtt városnéztünk, de aztán ő másik táborba került, és azóta nem láttuk egymást. De most bepótoltuk az elmaradásunkat, mindent alaposan t és kibeszéltünk, tök jó volt.

Vasárnap

Elvileg ma hamar fel akartunk kelni, hogy elmenjünk Puskinba, de tegnap este tök hosszú volt mindenkinek, szóval valamikor dél körül éledtünk fel. Így Puskin törölve, de helyette elmentünk az egyik parkba, ahol csónakáztunk, meg görkocsolyáztunk, tök jó volt. Meg mókust etettünk kézből. Hihetetlen volt. Akarok egy mókust itthonra.

Este pedig búcsúajándékként életemben először madártejet készítettem. Netről összeollózott receptek segítségével. Ami ennek ellenére nagyon emlékeztetett arra, amit itthon anya szokott csinálni, és ennek megfelelően Daniék teljesen elájultak tőle.

Hétfő

Utolsó nap. A pakolás jegyében telt. A nap végén még volt egy két nagy bőrönddel át a szentpétervári csúcsforgalmon előadásom. Dani kikísért a repülőtérre, majdnem sikerült lekésni a gépemet, mert az egész város bedugult.

Otthagyni nem hagytam ott semmit, viszont elhoztam Dani mobilját magammal.

A repülőn az emberek magyarul beszéltek. Furcsa volt. Rájöttem, hogy szeretek repülni, ez egy új dolog számomra. A csomagom is meglett, apáék vártak rám. Az autópályán sávok vannak. És a kezemben tartottam „A Dance with Dragons” könyvet. Valahogy minden sokkal kevésbé tűnt reálisnak, mint egy fél nappal előtte. És most itt ülök, odakint tök meleg van, reggel, amikor felkeltem, várt a tipikus croissant, és van kávé, és leültem legépelni az utolsó hetemet.

Most már csak egy feladatom van hátra. Még jelentkezek egy utolsó, összefoglaló poszttal, aztán búcsút intek a harasonak. Ha tudok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

LadyAn 2011.08.23. 15:01:44

Szia! Hier ist Anita. :)Tudod, most ért meg bennem az az elhatározás, hogy írjak neked. Először is meg kell, hogy mondjam, hogy naaagyon nem szeretlek a 'Dance with Dragons' miatt. A telefonra meg csak azt tudom mondani, hogy legalább hoztál haza egy kis souvenirt is Orszországból. :D Arra a kijelentésedre pedig, hogy 'kell neked egy mókus otthonra' az a jelenet jutott eszembe, mikor a Charlie és a csokigyár c. filmben a kiscsaj követeli az apját, hogy vegyen neki egy diótörő mókust a gyárból. :P

Válasz erre 

Nimphredil 2011.08.29. 12:23:36

@LadyAn: Kedves LadyAn :) A Dance with Dragonért én sem szeretném magamat. Fekete és ezüsttel van ráírva a címe, és a díszborítója pedig fehér, arany tekergőző sárkányokkal. És persze, ami benne van, az sem olyan rossz.
A mókus kapcsán nem gúnyolódnál, ha Te is etettél volna már egyet. De mivel eddig még nem részesülhettél ebben a fantasztikus élményben, nem érthetsz meg. De amikor majd fogsz, jusson eszedbe, hogy megmondtam!!! Puszi :)

Válasz erre 

sophie.a87 · http://sophiewrites.wordpress.com 2012.01.09. 17:22:57

Szia Lilla! Jobb később, mint soha - de végre végigolvastam a blogodat. Mindössze kétszer nyitottam meg hozzá az oldalt, annyira érdekes volt! Még korábban szó volt róla, hogy összefuthatnánk és megoszthatnánk egymással személyesen is az élményeinket. Igaz, erre részben sor került az ősszel az egyik induction keretében, de azért úgy érzem, biztosan lenne még mondanivaló mindkét részről. Lenne kedved/időd valamikor január-február környékén?
Én amúgy szeretnék az idén megint kimenni valahová... :)
Te nem?

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: