Mostanában lelassult a blog írási tempóm. Ami sajnos az olvasóközönségem radikális csökkenésével járt. Na jó, nem másoknak írsz, hanem magadnak, de akkor is.

Igazából nem sok minden történik a táborban. Ez persze így nem igaz, mert történnek a dolgok, de azért nem éppen egy Eredet szintűen csavaros és feszültségekkel teli forgatókönyv szerint zajlanak a napok.

Felkelünk, kajálunk, általában 11-től fél 2-ig mi csinálunk programot 2 csoportnak, kajálunk, pihi van, kajálunk, gyerekkel lógunk, 6-tól fél 8-ig programot csinálunk, kajálunk, és innentől már csak lógunk a srácokkal. Mondjuk a „lógás” elég fárasztó, mert általában 20an csimpaszkodnak beléd. És néha pedig megőrülnek. Nem tudom mitől, de vannak olyan pillanatok, amikor mintha megütnének egy láthatatlan gongot és ekkor nemre, szépségre, jóságra való tekintet nélkül az összes gyerek elveszti az eszét és kis állatokká változnak. És egy fél óráig semmit nem tehetsz ellenük, csak próbálod megúszni anélkül, hogy túlzottan összetörnék magukat.

Szóval a legutolsó bejegyzésem óta semmi olyan nem történt, ami méltó lett volna arra, hogy a blogba kerüljön.

Ó, mégis. Tegnap csináltam egy prezentációt Magyarországról. Tök jó volt, mert jó sok gyerek eljött, és most már legalább tudják, hogy létezik az országunk. A legjobban az egri vár ostromáról készített képregényszerűségem tetszett nekik. Meg azon kiakadtak, hogy az imádott pilményijüket mi derelyeként lekvárral esszük. (Még mielőtt bárkinek rossz dolog jutna eszébe: angolul beszéltem és a vazsata, aki beszéli a nyelvet fordított oroszra).

Kábé ennyi ami fontos. Van még valami. 2 napja realizáltam magamban, hogy idióta vagyok, amiért egy akármennyi gondot is fordítok arra, hogyan nézek ki, mivel tényleg senki de senki nincs itt, aki bármit is felébresztene bennem. Szóval a reggeli öltözködésem leredukálódott 10 percre, azóta mindig az AISECes pólóimat nyúzom. És sokkal jobban csípik őket a gyerekek, mint a normál felsőimet.  Plusz nagyon tetszik nekik, hogy nem elég, hogy ezzel a szervezettel utazgathatsz a nagyvilágban, de még mindenféle menő konferenciára is járhatsz. Zajlik az engagement with AIESEC rendesen.

Holnap Szentpétervár! parampapapam. I am lovin’ it!

Érdekesség:

2 hete egy korty kávé nélkül. Komolyan. Annyira súlyos a dolog, hogy néhány reggelen már eszembe se jut, hogy mennyire hiányzik.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.