Ma jöttem rá, hogy az elmúlt időszakban elfelejtettem azt a szót, hogy relaxáció. Az elmúlt napokban jó volt minden, de mégsem éreztem magam jól, mert azt éreztem, hogy valamit csinálnom kellene. És ma realizáltam, hogy mostanában mindig volt valami, amire koncentrálnom kellett.…

Ma volt az első nap, amikor saját magunknak kellett a saját magunk szórakoztatásáról gondoskodni. Ennek örömére még tegnap eldöntöttük az olasz lánnyal, Sandrával, hogy a napot vmi parkban töltjük semmittevéssel. Persze ma reggelre vált számomra is világossá, hogy Irina…

Magasan az eddigi legjobb nap volt.  Sok minden volt benne: hajótúra a néván és a kis csatornákon, bevándorlási hivatal, borscs, park, első önálló metrózás, első zaklató, bevásárlás, blokádos képek nézegetése Irinával. Szóval tömény volt. még csak most lett vége.…

Igazából ez az első teljes napom. Este megállapodtunk Másával (a hölgynek a lánya – de valahol a barátaival kavargott, nem volt itthon), hogy reggel 11kor találkozunk az egyik metrónál. Irina (akit eddig hölgyként emlegettem, de most megkérdeztem Masát, hogy hívják az…

Megérkeztem. A várost első blikkre egy szóval tudom jellemezni: monumentális. Minden iszonyatosan nagy. Az utcák, a metró, a távolságok. minden. Az egyetlen dolog, ami méretben a magyar átlag alatt van az a lakás, ahol vendégül látnak. egy szoba és egy icipici konyha és…

Éppen egy tenger mellett megyünk el és most először egy kicsit elkezdtünk rázkódni. 11366 méter magasan vagyunk és odakint állítólag -61 C° van. Tök érdekes, hogy itt máshogy néznek ki a felhők, mint a szárazföld fölött. Egyébként nem is olyan vészes az út eddig.…