Igazából ez az első teljes napom. Este megállapodtunk Másával (a hölgynek a lánya – de valahol a barátaival kavargott, nem volt itthon), hogy reggel 11kor találkozunk az egyik metrónál. Irina (akit eddig hölgyként emlegettem, de most megkérdeztem Masát, hogy hívják az anyukáját, és Azt mondta, hogy Irina Robertavna), szóval Irina felkeltett és megreggeliztetett. utána megmutatta, hogy merre kell mennem, hogy eltaláljak a nyevszkij proszpekthez, de nem bízott a hozzáértésemben, mert inkább saját maga kísért be. Ott aztán találkoztunk Masával, majd az AIESECes különítménnyel. mert aha: az AIESECesek szervezték a városnézést, Masa csak elkísért. Szóval a különítmény: ott van a tegnapról már ismert Lera. Ha jól vettem ki a szavaiból (bár elég gyatrán tud angolul) ő nem AIESECes, csak így önkénteskedik. Egy hétig a projekt minden gyakornokáért ő megy ki a reptérre és kísérget minket a városban. Rendes azért. Aztán ott van Eva, a cseh lány, aki szintén tegnap jött. A következő Sara, olasz lány, ő már csütörtök óta élvezi az oroszok vendégszeretetét. Ő ilyen megmondó embernek tűnik. pl egyből közölte az AIESECesekkel, hogy eléggé haragszik, hogy itt kel csöveznie csütörtök óta, amikor csak jövő hétfőn kezdődik a tábor. Aztán van még egy lányunk Lengyelországból, Carolina. Ő elég kedvetlen, ez a városnézés annyira nem jött be neki, inkább menne partyzni. Meglátjuk milyenek lesznek. szóval elindultunk városnézni, a cél az ermitázs volt. azonban ott már millió ember állt, szóval kitaláltuk, hogy inkább majd holnap visszajövünk (bár nem tudom, hogy miért lenne akkor kevesebb ember). Ja az Ermitázs előtt egy hatalmas tér van. Kb Hősök tere 3X, 4X.

Szóval mivel Ermitázs nélkül rengeteg időnk volt, elmentünk a Névához. Nem tudom, hogy hogyan csinálják, de itt még a folyó is monumentális. ha nem haladna egy irányba, simán rá lehetne mondani, hogy tó, annyira széles. Ezután elmentünk a kunsztkamera nevű múzeumba, ami különböző különlegességeket vonultat fel, amit nagy Péter gyűjtött össze. Oylanok voltak benne, mint 2 fejű bárány, meg volt egy terem, ami fullosan teli volt formaldehidbe áztatott nyomorék babákkal. Hmm. Bizarr volt. Mire kiértünk volna a múzeumból, a 30 fok helyett egy új természeti csapással kellett szembenéznünk: vihar keletkezett. Gondoltuk, megvárjuk, amgí vége lesz,de  nem akart vége lenni, szóval asszem Mása kitalálta, hogy fussunk, nagyon közel van a buszmegálló. közelnek közel volt, mégis mire jött a busz (eddigre a sima viharból vihar +jegeseső kombó keletkezett) úgy megáztunk, hogy éreztem, hogy még a melltartóm is csupa víz. Próbáltam száradni, de nem segített, hogy a hosszú szoknyám volt rajtam, és folyamatosan hozzáért a lábomhoz. Fáztam, na.

Aztán megebédeltünk egy kávézóban, és „haza”jöttünk.

Fun: többháznyi, 5 emeletes Zara bolt

Érdekesség:  a metró sokkal modernebb, mint otthon. érméket veszel, bedobod, átmész a kapun. ha nem világít zölden (ezt érme hatására teszi), bármi elhalad, veszettül sípol

Napi tanulság:

-nemzetközi diákot mindenképpen csináltass, azzal NEGYED annyiba kerül a belépő, mint normál árakon

-hozz magaddal fényképet ügyintézni

-nem árt, ha van veled orosz, mert nem igazán tudnak angolul

-közlekedés olcsó, 25 rubel a metrójegy, szóval kb 200 forintnak felel meg, de ha belegondolsz, hogy itt a legrövidebb megálló is akkora, mint otthon a Keleti-stadionok szakasz, szóval fél óra az egy teljesen átlagos táv a metróban, akkor rájössz, hogy ez nagyon megéri.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.