Magasan az eddigi legjobb nap volt.  Sok minden volt benne: hajótúra a néván és a kis csatornákon, bevándorlási hivatal, borscs, park, első önálló metrózás, első zaklató, bevásárlás, blokádos képek nézegetése Irinával. Szóval tömény volt. még csak most lett vége.

Annyi sok kis dolognak örültem: mikor megláttam egy OTP bank feliratot, vagy egy rúd pick szalámit (ami itt 800 Ft-nak megfelelő összegért van árusítva-no comment).

Kloffolás hangja által megszakítva a gondolatmenetemet el szeretném mondani a legnagyobb problémámat: Irina. Egyszerűen túlságosan rendes. A lakás úgy néz ki, mint valami élelmiszerbolt. Minden van, komolyan. Nem tudom mennyi pénzt költött mostanában rám, de hogy rengeteget, az biztos. Beszéltem a lányával, hogy hogyan legyen ez a dolog, hogy én majd veszek magamnak kaját, meg ilyenek, ő mondta, hogy inkább adjak pénzt az anyjának. Amit persze Irina nem fogadott el. Végül megegyeztünk abba, hogy lemegyünk a boltba és közösen bevásárolunk. mondjuk ez nem fedi le azt, amit eddig rám költött, de nem baj. Szóval elmentünk. Beletelt időbe, míg rájöttem, hogyan kell vele vásárolni. mentünk körbe a boltba, és ha valaminél megállt, hogy szeretném –e kipróbálni, akkor ez azt jelentette, hogy vedd meg. Szóval vettünk egy csomó dolgot.

Más. Reggel, várnom kellett a lányokra a metrókijáratnál. ez tök rendben is volt, egészen addig, amíg kb 6 perc után oda nem jött hozzám egy fura alak és elkezdett hozzám beszélni oroszul. A fura alak alatt azt értem, hogy ki volt rothadva a fele foga, folyton magyarázott és hozzám akart érni. Itt a tipikus magyar nem nézek rád, úgy teszek, mint ha nem volnál itt mentalitás nem működött. Amúgy ez általában nem működik. Mások az emberek. Néha teljesen állatok. pl ha az utcán el akarnak menni, vagy valami nem tetszik nekik, akkor ezt nagyon durván a tudtodra adják. otthon még soha nem tapasztaltam ilyet. viszont azt sem, hogy mennyire segítőkészek, hogy például rögtön átadják a helyüket. szóval a férfi végül vett nekem egy jégkrémet. amit elég kellemetlen volt elfogadni - igazából csak rátette a táskámra, szóval még el sem fogadtam, de ő ezáltal feljogosítva érezte magát arra, hogy megint odajöjjön hozzám, és most már egyáltalán ne hagyjon békén, de ekkor megjöttek a lányok. megmenekültem.

Ja, a borscs finom. mint ahogy igazából minden, amit itt eddig ettem. azt hittem, le fogok fogyni, de eddig pont az ellenkezője látszik. mindegy ez a tendencia a táborban még változhat.

Hiányoznak az otthoniak. Hiányzik a magyar beszéd, és hogy ne kelljen mindig udvariaskodni. Nagy ez a város. Szép, meg minden, de nem tudnék hosszabb távon itt élni. Nem a kocsik miatt, vagy amiatt, mert olyan sok ember van a metróban, hogy lezárják egy időre. inkább az, hogy annyira álságos ez a művészileg adagolt pompa, miközben itt élnek emberek ilyen viszonyok között. Számomra sokkal izgalmasabbak a kacskaringós utcákkal teli kis városok, ahol sokkal egyenlőbbek az emberek.

Vicces dolog: városnéző hajóúton 50es pár mögöttünk-szolidan végigvodkázzák az utat, és minden hídnál, ami alatt elmegyünk nem olyan szolidan kurjongatva próbálják elérni a híd alját.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.