Mivel a tábori életet mindenki el tudja képzelni, ezért gondoltam az elmúlt két napom részletezése helyett megosztok veletek pár tipikus orosz dolgot:

- mindennek megvan a felelőse, mindennek az előírás szerint kell történnie. pl. hiányoztak nagyon az otthoni ízek, ezért még Péterváron bementünk a KFC-be. Iszonyatosan lassan haladt a sor. Nem tudtuk miért, egészen addig, amíg rá nem jöttem, hogy a srác, aki a sültkrumplikért felelős, minden egyes adagot mérlegre tesz, és ha kicsit több a súly, akkor kivesz egy szál krumplit, ha így kevesebb, akkor addig keres, míg nem talál egy kisebb szálat, és akkor azt visszateszi, és így tovább. Minden egyes adagnál!!!

Másik példa: a gyerekek a vízben csak meghatározott ideig lehetnek, csak meghatározott területre mehetnek. pl még nálunk úgy volt a táborokban, hogy lementünk a Balatonhoz, akkor ott voltunk órákig, és általában akkor jöttünk ki a vízből, meg be, amikor mi akartunk, itt lemennek 30 percre, ebből 20 perc a le- illetve visszajövetel, és 10 perc a fürdés.

Számomra ez okozza a legtöbb hmm. idegesítő percet.

- az oroszok konzervatívak. A lányok, és fiúk szigorúan külön alszanak, külön helyen mossák meg a kezüket, külön mennek be a folyóba úszni

- az orosz nők meglepően jól öltözöttek. Legalábbis a fiatalok. Szerintem sokkal több gondot fordítanak az öltözködésre, mint mi. Itt a táborban az orosz lányok, számoltam, napi háromszor öltöznek át. Viszont egy ruhát sokkal többször felvesznek, mint mi. Ja, még egy érdekes dolog, hogy a lányok még itt, az isten háta mögötti táborban is, a 6 és 10 éves gyerekekre is olyan ruhában vigyáznak, mint amilyenben mi bulizni megyünk.

- a fiatal fiúk mind egyformán néznek ki. Szőke, vékony, magas, keskeny arc, általában Eminem szereléseire emlékeztető ruhában. Aztán nagyon egyformára is öregszenek. Valahogy minden negyven körüli hapsi kopasz, néhány őszes-szőkés hajszállal a feje tetején, és általában elég rosszul néznek ki.

- bürokrácia. hatalmas. Mindenről kell egy papír. PL. bejutás az országba. megszerzed a vízumod. Ami nem egyszerű feladat, azt hiszed vége van, de nem. A repülőn ki kell töltened még 2 papírt, amire ugyanazt ráírod, ami a vízumodon van. Az egyiket elveszik tőled, a másikat lepecsételik, és közlik, hogy mindig legyen nálad, mert különben baj lesz. Ez elég? Nem. 3 napon belül el kell menned a regisztrációs hivatalba. Ott ki kell töltened újra 5 papírt. A feladat nehezedik, mert itt már csak a cirill betűs választ fogadják el, és a kérdések is csak oroszul vannak megadva. Nekünk 2 orosz lány segítségével is 1,5 órába és 229 rubelbe került ez a művelet. Na, miután végeztek, a lelketekre kötik, hogy természetesen ezt is mindig hordozd magaddal a többi papírral együtt, mert muszáj. Jó. a következő állomás az integration seminar, ahol az orosz AIESECesek közlik, hogy tök jó, hogy megcsináltattad mindet, a de a legjobb az lenne, ha mindent lefénymásolnál, elvinnéd hozzájuk, hogy ők aláírják, és lepecsételjék, hogy igen, ez igazi és aztán ezt is mindig magadnál kell majd hordanod.  Indoklás: mivel a rendőr bármikor megállíthat, és elviheti a papírjaid ellenőrizni, jobb ha csak a fénymásolatot viszi el, mert ez eredetit nagyon nehéz visszaszerezni tőlük. Bevallom, én ezt az utolsó műveletet nem csináltattam már meg, inkább kockáztatok.

- és ha már így szóba került a rendőrség. Az orosz ember fél a rendőrtől. Jobban, mint a magyar. Azt a tanácsot kaptuk, hogy ha bajba kerülünk, hívjunk bárkit, csak ne a rendőröket, mert akkor csak még nagyobb baj lesz. (ugyanis mindenki gyanús, aki nem beszél oroszul, aki pedig angolul beszél, az valószínűleg amerikai, akiről ugye sok pénzt lehet lehúzni)

- az orosz előítéletek: a külföldiek mind idióták és mind kőgazdagok. akik pedig önkéntesként dolgoznak, azok főleg. Szóval ránk különösen furcsán néznek itt a népek J

- szeretnek aludni. napi 10 órákat alszunk, mert ennyi van a programban. mondjuk számomra ez kell, mert nem lehet kávéhoz jutni a táborban, és mivel otthon napi 3szor kávéztam átlagosan, itt ha nem alszok eleget, nagyon gyorsan eluralkodik rajtam a rossz közérzet

- tábori kaja. Nagyon változatos: reggeli: tészta trutymósítva, vazben feloldott instant kakaóporral. ebéd: leves: krumplileves karalábéval, krumplileves káposztával, krumplileves tejföllel, krumplileves répával. főétel: főtt krumpli, krumplipüré, krumpli répával, főtt krumpli káposztával, krumpli lében –ezekhez mindig jön egy kisujj nagyságú vmivel összekevert darálthúsadag, és egy szelet paradicsom. vacsora: lényegében az ebéd, csak nincs leves és paradicsom helyett uborka van

- Putyin. elég nagy sztár itt. van egy vodkájuk, mait putyinkának hívnak, meg egy csomó helyen lehet venne putyinos kitűzőt, mágnest, bármit amit csak akarsz

- Lenin. a másik nagy sztár. mindenki mindent tud az életéről, kb olyan ő, mint nálunk Kossuth. kedvencem: Lenin felesége szerette a csokit, így a nemzeti csokoládégyárukat Lenin felesége után nevezték el

- buszok. olyan, hogy busz menetrend nem igazán létezik. Szentpéterváron igyekeznek úgy csinálni, mintha az előző mondat fordítottja lenne igaz, pl még menetrend táblákat is kiraknak a buszmegállókba, azonban ezt figyeljétek: kis betűvel, és az én fejmagasságomnál kb. 1,5 méterrel feljebb. Elvileg a vandálok miatt tesznek így. gyakorlatilag azonban így senki sem tudja elolvasni. Itt, vidéken még ezzel sem próbáloznak. Az ablakunkból látom a buszmegállót, és általában az emberek kimennek, ha sejtik, hogy ekkoriban kellene jönnie egy busznak, és elüldögélnek, elbeszélgetnek egymással akár fél-egy órán keresztül is.

- az élet általában lassabb, mint nálunk. Az idő itt néha nem is telik, hanem csak folyik elfele.

- szervezés. néha úgy tűnik számomra, hogy ez a nemzet nem rendelkezik szervezési készséggel. Ilyenkor viszont nem értem, hogy hogyan tudták pl. a Szent Izsák katedrálist negyven év alatt, és úgy ezt az egész várost 100 év alatt a semmiből felhúzni.

- egyenes válaszok. általában ez nem létezik. pl, ha megkérdezed, hogy minden rendben van a holnapi programommal, válasz: igen, majd elküldöm a proglamlistát. Amiből te arra következtetnél, hogy ez egy igenleges válasz, de sokkal többet érsz, ha inkább az arckifejezést nézed, mint a választ magát, mert az sokkal többet elárul a tényleges tartalomról.

- Szovjetunió. számomra érdekes, hogy a 20. század Szentpéterváron sokkal kevésbé látszik, mint például Budapesten. miért van ez, emberek?

- Finnország. minden orosz imádja, a legtöbben ide akarnak eljutni nyaralni.

- foci. nemzeti sport szerű, mindenkinek van róla véleménye, pl vicces volt, hogy mikor felmentünk az egyik katedrális tetejére az orosz lányok rögtön a városi futball stadiont mutogatták, és izgatottan mondták, hogy mikor lesz ott legközelebb meccs.

- dácsa. kb nyaralónak fele meg, itt azonban ez nem csak a kiváltságos osztály rétege. Kb minden szentpétervárinak van valahol dácsája a város 2-5 órás utazással elérhgető körzetében. itt, a tábor körül is rengeteg sok dácsa van. kis, általában lerobbant házak, parányi kerttel. De az emberek szeretik, mert csönd van, a levegő jó, és a folyóhoz le lehet menni fürdeni.

- Garri Potter. Bizony, nem Harry, Garri. És (ezt fejemet ingatva írom, mert ebben a 10 napban, a többi gyakornokkal együtt ettől a ténytől újra és újra sokkolódtunk) az x milliós nagyvárosban nincs egyetlen egy olyan mozi sem, ami angolul játszana a Harry Pottert. nincs olyan hely, ahol angolul, orosz felirattal, vagy legalább angol felirattal lehetne megnézni. A városban egyedül egy olyan mozi van, ahol vannak angol nyelvű filmek, viszont itt csak ismeretterjesztő dokumentumfilmeket lehet sasolni Szentpétervárról. a többieknek meg marad Garri potter.

Hirtelen ennyi dolog jut eszembe Oroszországról. Persze ez csak az az Oroszország, amit én látok, valószínűleg más valaki teljesen más tapasztalatokkal tudna szolgálni.

Ebben az országban az a szép, hogy hatalmas, változatos, nagyon próbál európai lenni, mégis egyáltalán nem az, és erre valahogy büszkék is. És néha hihetetlenül idegesítő, hogy mennyire mások, mint mi, mennyire zárkózottak egymással, és velünk szemben is. Viszont a jó dolog, hogy ez az ország egy tök nagy kihívás. És igazából, ha megtanulod kezelni ezeket a dolgokat, akkor nincs vendégszeretőbb, barátságosabb nép az orosznál.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.