Ma jöttem rá, hogy az elmúlt időszakban elfelejtettem azt a szót, hogy relaxáció. Az elmúlt napokban jó volt minden, de mégsem éreztem magam jól, mert azt éreztem, hogy valamit csinálnom kellene. És ma realizáltam, hogy mostanában mindig volt valami, amire koncentrálnom kellett. És ez most egy új szituáció. Nem tudok mit tenni, LC SPUEF úgy gondolta, hogy nekem egy hétig városnéznem kell, szóval akár toporzékolhatok is, hogy én már pedig dolgozni akarok, akkor is az lesz a dolgom, hogy fő állásban kikapcsolódjak. És ez komolyan nem könnyű. Ahhoz, hogy ezt meg tudjam tenni, maga az Ermitázs kellett. Nem akarom én bemutatgatni, mert az nem az igazi. A lényeg, hogy nagyon nagy, nagyon király, vegyetek egy könyvet, amiben le van írva, hogy mi micsoda és fedezzétek fel saját magatok. Fun fact: én, mint orosz diák mentem be, hála az orosz AIESECeseknek. Majdnem lebuktam, amikor a biztonsági őr elkezdett velem oroszul parolázni a bejáratnál, hogy tegyem ki az üvegem a táskámból. Az mentett meg, hogy valami vod-ot hallottam, és a vodkából visszakövetkeztettem, hogy mi lehet a bűnös.

A mai nap másik jelentős eseménye még: megismerkedtünk a többi gyakornokkal egy jó kis „integration seminar” keretében.  Vicces volt, ahogy álltunk a Svenskaya metróállomásnál.  5 óra, csúcsforgalom, az összes orosz rohan valahova míg negyven nagyon különböző fiatal csak áll egy helyen, először csak néz a másikra, majd mint a mesében, mindenki szóba elegyedik egymással. Én is sok emberrel megismerkedtem, ezek közül jöjön most kettő ember története.

Megismertem egy kínai lányt. Meglepetés, ismerte kis hazánkat. Került, hogy mindenképpen oda akart volna menni, de ezt figyeljétek: a B4E-osok nem is válaszoltak neki, míg a BIP-es helyre a „vízum szerzés hosszúsága” miatt nem jöhetett. De mondta, hogy nem haragszik egyáltalán, tudja, hogy nagyon király gyakorlati helyek, csak egyszer azért majd szeretne eljutni Magyarországra, mert nagyon érdekli őt a kultúránk. Ennél a pontnál kezdtem magam rosszul érezni: furcsa volt, hogy a hot chinese EP igazából tényleg jó fej és keményen dolgozik azért, hogy elmehessen gyakorlatra.

Másik.

Leültem egy srác mellé. Kiderült, hogy angol, és AIESECes. (És már kezdtem elhinni, hogy jó az angolom, de akkor elkezdett tényleg beszélni. Nem sokat értettem belőle. Mentségemre szóljon, hogy Belfast-ból jött). És ismerte Magyarországot! És a TEACH-et is. Na ez már tényleg furcsa volt, de csak addig, amíg kiderült, hogy jóban van azzal az angol sráccal, aki az idei TEACH-en faci volt. Aztán kiderült, hogy én is ismerem ezt a srácot (bár az ismerni szó erős túlzás),és így egész jóban lettünk. Mutatott videót, ahogy azt a furi táncot nyomatják, amit mi is csináltunk TEACHen, és megmutatta a national Boatrace bajnokság döntőjét is, amit az ő csapata nyert.. Amúgy ez utóbbi nagyon durva. Rendes pohárból, telitöltve nyomják, és a videó alapján tényleg megisszák a dolgot és nem melléöntik. És még így is kábé olyan gyorsak, mint mi. Sokkolva voltam. Ez valami, amit tanulhatunk AIESEC UK-től. A srác amúgy ceedelni van itt, ami azt jelenti, hogy végigutazza egész Oroszországot, és mindenhol bulizik. Amúgy EB. Ez volt az a pont, ahol kölcsönösen nem értettük egymást. Én nem értettem, hogy ha EB, akkor mi a fenét keres Oroszországban, ő meg azt nem értette, hogy miért furcsa számomra, hogy itt van. Mert hogyan tudna az embereknek az AISEC nyújtotta lehetőségekről beszélni, ha még sosem próbálta ki. Fun fact: jelenleg az egész EB-jük valahol cserén van a nagyvilágban…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.