Minden ezzel a két betűvel kezdődött.

Így első bejegyzésként illik elmondani, a szokásos dolgokat: miért önkéntesség, mi az az AIESEC, mi az a haraso, stb…

A probléma mindössze annyi, hogy ez nem olyan egyszerű. Ha valaki meg akarja tudni, hogyan adtam arra a fejem, hogy 2011 nyarát a világ legnagyobb országában töltsem, akkor egészen 2009 szeptemberéig kell visszamenni.

Ekkor történt ugyanis, hogy fel kellett keresnem a híres Tanulmányi Osztályt, aka TO-t. (ejtsd: TÉÓ).

És ekkor történt meg. A TOs nénik uralma melletti folyosón egyszerre csak megláttam egy felfüggesztett táblát, ami úgy vonzotta magához a tekintetem, mint méhet a méz. (Igen, tudom, bénán hangzik, de egy: késő van, kettő: eredetileg valami olyasmit akartam írni, hogy „mint ahogy a kincsek Sydney Foxot”, de aztán rájöttem, hogy lehet, hogy nem túl sokan nézték az Elveszett ereklyék fosztogatói című méltán nem híres sorozatot -> miattatok maradt a Tankcsapadás közmondásos verzió)

Na. A táblán Egy térkép volt. Ezen pedig kis emberkék voltak szétszórva a világ minden pontján és egy kék vonallal össze voltak kötve Budapesttel. Felette pedig egy nagy felirat: AIESEC. (ejtsd: Ájszek. Pont mint Newton. És tudom, furcsa szó. És bár akkor ezt még nem tudtam, de kábé annyit tesz, hogy közgazdászhallgatók egyesülete)

Így 2009 szeptemberében nagyon megörültem, hogy mennyire király hely ez a Corvinus, és ez a AIESEC is, hogy így be lehet járni a világot velük. És ennyiben is maradt a dolog kábé egy évig.

A 2009-2010-es tanévben több megváltó dologra is rájöttem, ami a blog szempontjából igazából lényegtelen, de az viszont már nem, hogy egyetemi tanulmányaim első éve végére már aktívan kerestem a lehetőségeket, amikkel kipróbálhatom magam külföldön. És ekkor újra eszembe jutott az AIESEC.

A honlapukon 2 fajta dolgot hirdettek: a „sima” nemzetközi gyakorlatot és a hosszútávú tagságot. Utóbbiról annyira jó bemutató cikkek voltak a honlapon, hogy 2010 szeptemberében úgy döntöttem, elnapolom ezt az egész kiutazásos dolgot, inkább csatlakozom a szervezethez..

Az elkövetkező hónapokban hivatalosan is AIESECes lettem. (Ezt az állapotot mindenki próbálja ki, mert az jó!) – Ha megfilmesítik a Haraso-t, itt majd jöhet egy jó kis betétdalos filmmontázs, olyan Hugh Grantes, Sztárom a párom-os módon. Mondjuk, ha a kedves futuredirector minden AIESEC-et bele akar majd sűríteni 2 percbe, akkor pörögni fog az a betétdal elég rendesen.

Visszatérve a fő szálunkhoz: ahogy teltek a napok, ráébredtem, hogy én is része akarok lenni a legalapabb tevékenységének is: ez pedig a nemzetközi gyakorlati program. Minél hamarabb. és a leghamarabbi időpont idén nyár volt. Így tehát eldöntetett, hogy kimegyek.

Tudnotok kell, hogy az AIESEC-cel a világ (majdnem) minden pontjára kijuthattok (később arról is fogok beszélni, hogy hogyan).

Én nekem annyi volt a kikötésem, hogy Európában akarok maradni, mert az olcsó, és, hogy jó munkát akarok, mert az, nos, ezt szerintem nem kell magyaráznom, hogy miért fontos. És július közepétől akarok menni, mert addig dolgom van.

És ennyi elég is mára.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.